Bemutatjuk Lukovics Esztert

Kérlek, mindenekelőtt mutasd be a blogjaidat!

Igazából  3 blogom van, amiből az egyikben két történet található. A legelső, amit írni kezdtem az egy misztikus történet, vámpírok, boszorkányok, ark angyalok halálhatóak benne. Már a harmadik részét írom és nagyon szeretem. A vámpírok miatti nagy szerelem késztetett a megírására, ez alatt értem a könyveket, sorozatokat és filmeket. A történet röviden arról szól, hogy egy átlagos lány, aki csak az álmai egyetemére akar járni, hogy fut bele a végzetébe, aki egy vámpír. A blog címe, Drako - A halott város. Azután fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy hétköznapi történetet is kéne írnom, így született meg a Fantázia Blogom, amin eleinte, csak egy történet volt, mára már kettő. Az első történet, egy lányról szól, aki modell karrierről álmodozik és nagy nehézségek árán, de véghez viszi tervét és modell válik belőle. Gyerekkori szerelmével él párkapcsolatban, de a munkának köszönhetően Olaszországba kell költöznie egy teljes évre, így a kapcsolat felbomlik. A munkatársával kezdettől fogva vonzódnak egymáshoz, ami csak bonyolítja az, amúgy sem egyszerű életét. Bemutatja, hogy a semmiből, miként lehet eljutni a csúcsra, a kérdés, csak az, hogy ott is tud-e maradni. A címe: Clary. A második történetem, egy maffia bandáról szól, akik Londonban tevékenykednek és egy lányról, aki a maffia elől menekül az apja személyében. Menekülése nem tart sokáig, mikor bele botlik a Londoni banda vezérébe, aki kiszemelte magának a lányt. A bökkenő ott kezdődik, mikor a lány apja felbéreli a férfit, hogy vigye haza a lányát. A címe, BAD - A rosszabbik énem. A nemrégiben indult blogom, pedig egy Harry Styles fanfiction, ami egy lányról szól, akinek az élete a fényképezőgép mögött zajlik. Készít egy ismeretlen férfiről egy képet, aki csak számára ismeretlen, a világ nagyon is tisztában van vele, hogy ki látható a képen. Egy elfelejtett kép és paparazzóként végzi, áldozata az ismeretlen férfi lesz, aki Harry Styles. A címe: The Photographer.

Honnan meríted az ihletet az írásaidhoz?

Igazából fogalmam sincs, ez csak úgy jön belőlem, beugrik egy részlet vagy egy egész fejezet és tollat és papírt kell találnom, hogy leírhassam. Valamikor meglátok az utcán egy sétáló embert és eszembe jut, hogy a rajta található ruha, de jól mutatna az egyik karakteren, így megjegyzem és később felhasználom. Volt, olyan is, hogy az egyik kedvenc sorozatomban történt valami, ami nagyon tetszett és az egyik blogomba, majdnem bele illett, így kiragadtam belőle a részletet, ami megfogott és átdolgozva bele illesztettem a történetbe. Nagyon sok könyvet olvasok, így mindig figyelek minden szóra, amit az írója leírt, hogy esetleg van-e olyan momentum, ami engem is érdekel vagy írnék róla. Lényegében, szerintem ennyi, ami inspirál, de biztosan van, olyan is, amiről nem is tudok.

Mi zajlik benned írás közben? 

Amikor írok, együtt örülök a karakterrel vagy éppen sírok, bármi történik is vele/velük, úgy érzem ott vagyok velük és nem csak az író vagyok. Általában kavarognak bennem a gondolatok és nem mindig tudom, hogy melyiket kéne először leírnom. Amikor nem sok kedvem van az íráshoz vagy az időm kevés rá, akkor ideges vagyok, mert minden körülmények között a maximumot szeretném teljesíteni. 

Mit jelent számodra maga az írás?

Az írás számomra nagyon sokat jelent, itt elbújhatok és csak magam lehetek. Ha szomorú vagyok, akkor is felvidít, ha vissza olvashatom az éppen elkészült fejezetet. Úgy érzem fokozatosan, nem, csak egy hobbi lesz, hanem az életem. 

Szeretnéd egyszer ezt mondjuk egy könyv, könyvek formájában is viszontlátni? Van ilyen álmod? 

Természetesen ez lenne a fő célom: egyszer a kezemben fogni az általam írt könyvet és szembesülni azzal, hogy a világ szereti és elismeri azt, amit én a legjobban szeretek csinálni. 

Ha meg kellene fogalmazni, milyen Lukovics Eszter írói világa? 

Őszintén félelmetes és érzéki. A történeteimben egyértelműen megtalálható ez a két fogalom. A misztikusban egyértelmű miért, hiszen szörnyek szerepelnek benne, akik azért szerelmesek is, de olyaNkor pont ez a szerelem készteti őket gyilkolásra. Szeretem a veszélyt, a vészes helyzeteket és felcsigázni egy-egy éles fordulattal a kedélyeket. Csak ez a két szó jut eszembe, ha erre gondolok. 

Van írói példaképed? Ha igen, ki ő? S miért?

Igen van, Richelle Mead, L.J. Smith ők ketten misztikus, illetve vámpíros könyvetek írnak és az ő könyveik ragadtak meg a legjobban, szinte az össze létező könyvük megvan és imádom őket. Ahogy fogalmaznak az egyszerűen elképesztő, nem lehet a könyveiket letenni. Én sosem tudtam. Borsa Brown-t nagyon szeretem és mikor megtudtam, hogy egy magyar írónő nem hittem a szememnek. Nagyon megfogtak a könyvei, egyszerűen elképesztő, ahogy bemutatta a szellemes nőt, aki bele csöppent az olasz maffia világába. Nincsenek rá szavak. Ők hárman azok, akikre felnézem és remélem egyszer, olyan sikeresnek tuhatom magam, mint amilyenek ők.  

Kereszttűzben Gazdag Flóra

Kérlek, mindenekelőtt mutasd be a blogjaidat!

Hű, hát nekem elég sok van, ugyanis mindig van új ötletem. De ez a kettő legnépszerűbb: http://imablackbird.blogspot.hu
http://utolsokirandulas.blogspot.hu 

Van még egy kaszabolós, egy novellás,  egy fantasy is, és egy Linkin Park fanfiction blogom is, meg nem rég kezdtem egy történetet egy eltűnt fiúról.
A Blackbird, , Sarah-ról szól, aki elszökött otthonról, mert verte az apja. (kábítószerezik, és alkoholista) Ám a lány útja során összefut egy fiúval, aki szintén hasonló drogproblémákkal küzd. A történetet egy Linkin Park szám, nevezetesen Blackbirds ihlette. Egyébként az egész főként párhuzamokra épül.
Az utolsó kirándulás egy nem túl összetett story, amit az én saját kirándulásom alapján írtam, kicsit átalakítva. Egy nyolcadikos, két napos osztálykirándulást vezet végig.A történet Pécsen játszódik.

A Bloody Revenge egy valóban egy kaszabolós történet. Egy lányról szól, aki megöli a barátját, csak mert megcsalta. Tudom, elég logikátlannak tűnik a hirtelen haragja, de a történet folyamán a miértjére is fény derül.

A fájdalom órája,  egy általam kitalált rendezvényen alapul, miszerint mindenki, aki ott lakik, kiáll Bécs főterére, és elkiáltja a világnak gondjait. Az ,,ünnepség" során Dieter azonban összefut egy lánnyal, akinek a fia titokzatos módon eltűnt. A talpig tetovált macsó sem tud ellenállni a késztetésnek, rögtön a segítségére siet. 

Ötödik blogom, a  http://mylifenovels.blogspot.hu rövid történeteimnek ad helyt. 

A LPST, azaz a Linkin Park Soldier Theory  blogom, melynek címe Somewhere I Belong pedig egyszerű Linkin Park fanfiction, egy korántsem egyszerű történettel, ugyanis itt a hírességnek nem a szerelméről, hanem a lányáról írok. Méghozzá arról, hogyan költöznek Magyarországra.

Honnan meríted az ihletet az íráshoz? 

Hú! Hát én csak úgy ontom magamból az ötleteket. Jó pá irományomat zene ihlette, de volt már, hogy könyv segített. Fürdés, tusolás és kutyasétáltatás közben jön az ihlet leginkább, de vannak olyan meglévő történeteim, amiket bármikor tudok folytatni, ha a gép elé kerülök. Ez függ attól is, hogy mennyire szeretem írni, vagy mennyire komoly a témája. A fájdalom órájától például félek, hogy túl nagy falat. 

A Jóban Rosszban sorozatban látottak  még nem inspiráltak írásra? 

Én azt nem nézem. És nem is szeretném, ha erre épülne az egész, mert nem az én érdemem, hogy apukám színész . Nem nagyon TV-zek, egyedül filmeket, animeket szoktam nézni, azok viszont gyakran adnak hozzá ötletet. Még a tudatom alatt is vannak olyanok, amikben sok páhuzam van filmek között. Nem feltétlenül koppintásként, egyszerűen csak megragadnak, és ami bennem van, az az írás során mind kikerül belőlem. Kiváló feszültséglevezetés.

Ha meg kellene fogalmazni, milyen Gazdag Flóra írói világa? 

Nem tartom magam nagy írónak, sőt mi több! Én még javában keresem az utam, ezért sem lehet véletlen az a temérdek, különböző témájú történet. Viszont a leírások elég közel állnak hozzám, főként az érzelmi, ezért inkább az érzelmes "író" jelzőt lehetne rámaggatni. Kedvelem a depresszívebb műveket. Nem feltétlenül a szomorú lelki világom miatt, szimplán amikor írok, legtöbbször magamból írok, azokat a dolgokat írom ki magamból, amikről nem tudok, vagy nem merek beszélni. 

 <div class="fb-like-box" data-href="https://www.facebook.com/kereszttuz?ref=hl" data-colorscheme="light" data-show-faces="true" data-header="true" data-stream="false" data-show-border="true"></div>