Mesélnél kicsit arról, hogyan jött az életedbe az írás?
Igazából unalomból írtam meg a legelső történetemet, nem volt jobb dolgom és nem tudtam mit kezdeni a hatalmas fantáziámmal. 2011 áprilisában írtam 3 rövidke történetet, nem voltak publikálásra alkalmasak, de úgyis csak azért írtam őket, hogy jót nevessünk rajta a barátaimmal. Utána volt egy kis kihagyás, és szeptemberben elkezdtem egy másik sztorit, az már valamivel jobb minőségű volt, mint amiket először írogattam. A neten voltak olyan csevegőtársaim, akik az ország egy másik végletében laktak, és csak írásban tartottuk a kapcsolatot. Az egyikükről kiderült, hogy blogolni szokott, és mondtam neki, én is írok egy történetet. Ő ajánlotta, hogy nyissak neki én is egy blogot, így megtettem. Azóta látszik is, hogy sokat fejlődtem, ha visszaolvasom a néhány évvel ezelőtti alkotásaimat, már szinte szégyellem, hogy írhattam ilyeneket, mert ma már - noha még mindig van hová fejlődni - fényévekkel jobb vagyok, mint 4 éve. Egyébként soha nem gondoltam, hogy fontos szerepet fog betölteni az életemben, de úgy gondolom, nem is lennék önmagam, ha nem írnék. A mai napig nagy álmom, hogy egyszer saját könyvemet a kezemben foghassam.
Tudom sokaknak segít, ha zenét hallgatnak vagy ilyesmi, de nekem soha nem így születtek a történeteim, csak úgy maguktól kipattantak a fejemből. Néha, amikor éjszaka nem tudok aludni, bámulom a plafont és elmélkedek, és néha eszembe jut 1-1 jó ötlet, amit papírra is vetek. Persze sokszor végül nem lesz belőle semmi, de néha valami egészen elképesztő - lásd: A Holdsziget titka - kerekedik ki belőle. Volt már rá eset, hogy már majdnem elaludtam, amikor lejátszódott előttem egy jelenet, azonnal felpattantam és körmöltem. Ha pedig van egy jó ötletem, egyszerűen úgy dolgozom ki, hogy becsukom a szemem és elképzelem, mozgó képkockánként, mintha csak egy film lenne, az egész sztorit. Szóval nem igazán tudom megfogalmazni, honnan jönnek az ötletek. Bár mostanában a barátom is mond néha jó ötleteket, és azok továbbgondolását belefűzöm a történetbe.
Mi zajlik benned írás közben? Mesélnél egy kicsit ezekről a belső élményekről?
Sokszor konkrétan beleélem magam a szereplők helyzetébe, és olyan, mintha azok a dolgok, amiket megfogalmazok, leírok éppen abban a pillanatban velem is megtörténnének. Előfordult már, amikor a főhősnőm éppen sírás határán állt, én is könnyeztem majdnem, és arra lettem figyelmes, hogy a bátyám odaszól nekem, hogy mi a baj, miért sírok. De úgy gondolom, ez így pont jó, mert ha az író bele tudja képzelni magát a helyzetbe, akkor hitelesebben elő is tudja adni a történéseket.
A holdsziget titka a sötét középkorban játszódik, ami ha így röviden jellemezni kellene, talán azt mondanám, hogy boszorkányüldözések, brutális kivégzések, a tudatlanság és a félelem időszaka. Miért pont ezt a kort választottad? Mit jelent számodra ez a korszak?
Igazából nem ott játszódik, mert a tényleges történet, majd egy hajótörés néhány túlélőjéről fog szólni, akik a mai világban élnek, és a gyilkosról, Christianról, akit a Hold rabszolgájává tett, és azóta már több évtized is eltelt. A sötét középkor csak a sztori háttere, mert nem szerettem volna úgy nekikezdeni a történetnek, hogy nincs megalapozva, hogy a Holdnak mégis miért van varázsereje, és miért csak a szigeten tud gyilkolni. A hátteret meg azért vezettem vissza a középkorig, mert boszorkányságot szerettem volna belevinni, és tudom, hogy akkoriban voltak az üldözések, perek, kivégzések. Mindig is érdekelt ez a téma, szerettem olvasgatni róluk, és gondoltam, ha már egy fantasy jellegű horroros blogba kezdek, akkor nem hagyhatom ki a boszorkányságot sem. Jelenteni nem jelent semmit számomra, egyszerűen csak érdekel a téma, több filmet is láttam ezzel kapcsolatban, és tetszettek.
Ha már a filmeket szóba hoztad, több boszorkányos film jelent meg mostanság: legutóbb talán A hetedik fiú. Nem hagyhatom ki, hogy rákérdezzek:hatott rád valamelyik? S milyen tekintetben?
Igen, a Boszorkányvadászat az, ami igazán megfogott, bár az nem hiszem, hogy mostanában jött ki, de a boszorkányos filmek közül az egyik kedvencem. Szerintem nagy mértékben hatott rám, mert miközben az előszót írtam, folyamatosan annak a képkockái jártak a fejemben.
Jelenleg is vannak esetleg már megfilmesítésre szánt, vagy arra részedről érdemesnek tartott ötletek a tarsolyodban?
Nem, egyelőre még nem sikerült olyat kitalálnom, amiből úgy gondolnám jó film lenne. Csak a filmezés is érdekel, és ilyesmi továbbtanulási irányban gondolkoztam, a forgatókönyv az már csak hab lett volna a tortán, amivel folytathattam volna azt, amit amúgy is imádok: az írást.
